2017. június 15., csütörtök

Svengali (1931)

R.: Archie Mayo

Svengali a kétes hírű zeneoktató és zeneszerző, aki az 1850-es évek bohém Párizsában él, a zeneoktatás mellett főleg jóhiszemű nők befolyásolásával és kihasználásával próbál nagyobb pénzre szert tenni. Mikor a mindenki által megvetett férfi talákozik a naív és gyönyörű modellel, Trilby O'Farrell-el, őt is a bűvkörébe vonja azzal, hogy hipnotizálja. A korábban nem éppen tehetséges lányból a transz hatása alatt egy angyali hangú díva válik, aki meghozza a sikert, elismerést és gazdagságot Svengalinak is, csak egy dolgot nem kap meg tőle: a szerelmet.

George du Maurier 1894-es regényéből, a Trilby-ből számos filmfeldolgozás született, olyannyira, hogy ez már az ötödik a sorban, egyben az első, ami már hangosfilm. De a mű feldolgozásai a színpadokon is nagy népszerűségnek örvendtek és örvendenek a mai napig is. A regény a maga idejében rendkívül népszerű volt, és rendkívüli hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy a "svengali" azóta az olyan emberek metafórájává vált, akik önös érdekből a háttérből irányítanak és kihasználnak kiszolgáltatott, naív embereket, legfőképp művészeket. Sőt, a bűvészek egy trükkös kártyapaklit is így hívnak, az egyik londoni színpadi feldolgozásban használt vékonykarimás kalap pedig azóta is trilby kalap néven ismert. De számos egyéb dolog mellett még egy floridai várost is Trilbynek neveztek el a regény nyomán. És nem utolsó sorban a mű egy másik világhírű irodalmi klasszikust is megihletett, ez pedig az Operaház fantomja Gaston Leroux-tól. De a regény kapott komoly kritikát is, ami a filmet látva sem tűnik alaptalannak. A torz, ápolatlan és ördögien manipulatív Svengaliban könnyen fel lehet ismerni az adott kor negatív zsidó sztereotípiáit, és emiatt du Maurier művét többen is antiszemitának tartják, köztük maga George Orwell is.



Horror-klasszikusról beszélünk, de ezt a műfaji besorolást nem kell szigorúan venni. Svengali hipnotikus képességét ugyan lehet természetfelettinek mondani, de a történet és a film nem operál különösebben a félelem vagy a feszültségkeltés eszközeivel. Sokkal inkább egy sötét romantikus thrillerről beszélhetünk, de a központban inkább Svengali sötét konspirációja és annak végzetszerű bukása áll. Viszont kétségtelen, hogy maga Svengali ördögi alakja és praktikái, valamint a baljós miliő kapcsán jogosan rászolgált a gótikus horror jelzőre is. A film látványvilága ugyanis egészen lenyűgöző, különösen az első felében. Az impozáns expresszionista díszletek (sőt makettek), a hatásos fény-árnyék játékok, valamint az ezekre épülő látványos fényképezés egyfajta sötét fantasy világba helyezik a cselekményt és a szereplőket. Anton Grot művészeti rendező és Barney McGill operatőr meg is kapta érte megérdemelt jutalmát egy-egy Oscar szobor alakjában.



A legendás John Barrymore alakítása és átlényegülése hibátlan, az ő Svengalija máig az etalon. A Trilbyt alakító Marian Marsh sem kevésbé meggyőző, emellett ráadásul olyan jelenség, akibe a megjelenése pillanatában menthetetlenül és azonnal belezúg a léha férfiszív (bár ekkor még 17 éves volt mindössze). A film anyagi sikere arra sarkalta a Warner Brotherst, hogy sietve leforgasson még egy horrort Barrymore és Marsh párosával, amit még abban az évben be is mutattak. Ez volt a The Mad Genius Kertész Mihály rendezésében.

A Svengalinak megérdemelten ott a helye a korszak másik két nagy manipulátora, a két doktor, Caligari és Mabuse között.



A film jócsaja:


Marian Marsh


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése